V95 - É j j e l a z ú t o n
Írta: nappalyazatosz Dátum: November 28 2009 04:16:40
H
Mellettem lélegzik a sötét,
az éjszaka ásító torok,
ledőlnek sorba a fák,
lassan pereg a homok.
Teljes hír
É j j e l a z ú t o n
Mellettem lélegzik a sötét,
az éjszaka ásító torok,
ledőlnek sorba a fák,
lassan pereg a homok.
A póznák néma jelek,
félek, alkonyom így üzen,
felém kúszik a semmi gyökere,
megszáradok a rémületen.
Velem kígyózik a végtelen,
árnyék koppan a betonon,
jő velem a magány botladozva,
hiába mondom, hogy nem akarom.
Hullámzó tenger a határ,
porban táncolnak a sziénak,
bolyong bennem a monológ,
kinek szóljon lelkemből az ének?
Vacog szememben a táj,
a Holdon szürke szemfedő,
vak pillanatok kergetnek,
csak ajkamról lobban a tűzfelhő.
Sátrába rejt a homály,
s szívemben nő a sebesség,
nyugalom ölében vár szobán,
pörget a varázslat, őrjítő fénykerék.