Küldetésem van – folytatni tovább
Szürke felhőből
kék eget.
Zord, hideg télből
napfényes meleget.
Rideg reggel
forró teát készítve.
Sötétben állva
megigézett szemmel.
Csöpp kislányból
érett nőt,
Felnőtt férfit
Eleven gyerekből.
Életet teli minden
jósággal,
Utolsó perceket
boldogsággal...
Fájdalmas perceket
sok erővel,
Szomorú napokat
teli könnyel.
Sugárzó arcokat
csókkal borítva.
Remegő testet
vággyal fokozva.
Ölelő karokat
szeretettel.
Hideg mosolyokat
boldog nevetéssel.
Megtölteni szíved
melegséggel.
De küldetésem ezzel
nem ér véget...
Hatvan, 2009.11.05.