Minden napomat
fogva tartja az éj,
most is
harangok zúgnak
hallom
szirmokba bújnak szüntelen...
Mint temetők csendje
oly' üres a szemem,
tükrömről
angyalok verődnek elém,
a tegnap elhajózik mellettem
'míg elindulok az Ég felé...
Áldom a Napot
mely felvirrad rám,
minden árnyék letérdepel
szent perceivel elém borulva
korlátok dőlnek el,
magamhoz emellek
haldokló dobbanásban
szívemben tartva erővel...