Halk ritmus lekopogással ütöm el a felesleges időt,
Könnyes szemmel siratom a múltat, féltem a jövőt
Nem emlékszem pontosan arra, hogy mi történt akkor
De emlékszem arra, hogy boldog voltam a találkozásoktól
A jövőt megkeseríti a tiltás, a féltés, a hatalom
Fenyeget, és manipulál, emelem a kalapom
Hiányzol. Szeretlek. Ebből áll a barátságunk?
Csak én félek attól, hogy a szőnyeg szélén állunk?
Nem akarok többé hazudni, lassul a kopogás
Könnyes szemmel feledem a múltbeli árulást
Ritmus nem dühös többé, egész halk, majd végleg elhal
Majd egy másik versben jellemzem a jövőt néhány egyszerű szóval