Karácsony gyermeke
Karácsonykor eljövök, nem kell többé félned,
Szíved dobban csendesen, közeleg a véged,
Homlokomon glória, korona az Úrtól,
Tekintetem rád vetem, le ne térj az útról!
Iszkolnak a démonok; rút, elfajzott árnyak,
Felizzanak hátamon, tűzben égő szárnyak,
Fellobbanó szeretet; forró, gyilkos örvény,
Üldözöm a bűnöket, égben írott törvény!
Gyertya tüze kialszik, felfénylek az éjben,
Ártó lélek elveszik, fellángol a mélyben,
Szívemben egy szakadék, tele vak örömmel,
Bűnök ellen harcolok, foggal és körömmel!
Békesség vár odafenn, felviszlek fénybe,
Kinyílik az Átjáró; gyere, bátran lépj be!
Feltárul a mindenség, határtalan égbolt,
Kisgyerekként mosolyogsz, akármilyen rég volt!
Kileheled lelkedet, rád borul az este,
Elsimul az ágyakon, álmok vézna teste,
Véget ér a Karácsony, meghívtak a Mennybe,
Kinyílik a Nagykapu, Te meg Fiam menj be!