A hajnalt elpislogta már az ég,
s én még úgy álmodnék veled,
de mint olcsó játékfilmben a kép,
arcod e korai fénnyel elpereg.
Még bennem nyújtózik a vágy érted,
csökönyös ujja a semmibe markol,
a valóság szédülten felébred,
-Mondd kedves, te vajon alszol?-