Vagyok...
Bűnben járó lelkek, oly csikorgók
vétkeik súlya alatt megrogyva,
tolvajok, paráznák, képmutatók,
hol van kegyelem, mi feloldozna?
Melyik az út, mi választott téged,
csábított csillogó, hamis szava,
a végére érve tán megérted,
hamis szerep volt és ostoba
Az igazságot mélyen meggyűrték,
talmi játszmák, hol vékony a fény,
de most vesd le a világ keresztjét,
s szívedben ébred új remény.
Mert én feltétel nélkül szeretlek,
s általam kegyelem éled,
a Te lelkedért haltam keresztet,
vagyok az Út, Igazság, Élet.
/Nappályázatra íródott, csücskös volt a témában..talán most így az ünnepek felé.../