Jézus-várás csendes áhitata
feltámad-e a szivekben
Advent idején?
Érezzük-e áradni
a felénk nyujtott kezekből
a szeretet erejét?
Vagy csak az ajándékozás izgalma
mi elfog a mézeskalács-illatú
karácsonyokra emlékezvén?
Hócsillagokból font fűzért
aggat a vén Idő a
büszke fenyők zöld ágkarjaira
s az égen felragyog
Dávid csillaga,
ünnepelvén a kisdedet.
Krisztust,ki magára vette bűneinket
mig mi gyáván lapulva rejtegetjük
megszülető érzéseinket.
Jaj,mivé lettünk,Emberek?
Szivünk megkérgesedett mélyén
bujdokol a szeretet.
Legyen végre nyugalom harc helyett,
hozza el a békét a földre
a Megszületett!