Fagyos csókot hint a tél,
Jégvirág nő az ablakba,
Újra porcukros a tér,
Dunyha lesz az avarba.
Hálósipkát húzott a nap,
Sugarait kontyába fésülte,
Rakoncátlan tincsei előbújnak,
Ha a tél menni készülne.
Addig pedig alszik a világ,
Leteszi terheit,
S mint kinyílott virág,
Pihenteti kelyheit.