Hála
Írta: hidalgo Dátum: Január 29 2010 19:12:15
Gy
Mit érzek? Nem lehet leírni,
ott van karjaimban, s nem kell ölelésre bírni.
Teljes hír
Ha még száz évet élek is kevés lesz az élet,
rád találtam, hálás szívvel köszönlek az égnek.
Kevés az idő mit Veled tölthetek,
lassú kínnal telnek napok, órák, hetek.
Gyötrődve várok minden pillanatot,
mit életedből ajándékba csodaként kaphatok.
Mit érzek? Nem lehet leírni,
ott van karjaimban, s nem kell ölelésre bírni.
Győzködni csak azért muszáj,
hogy ne rohanjon, lobogjon mint támadó huszár.
Ne égjen akár száraz rőzse lobbanó lángja,
inkább mint vizes fát, csak óvatosan rágja.
Az tart soká s őrzi a meleget,
mi szerelemet ígérve óvja a szívedet.
Annak parazsára kell nagyon vigyázni,
nem szabad bánatos, oltó könnyben ázni.
Akkor a fénye meglásd eltart addig,
míg életem csillaga végleg lehanyatlik.