Része vagyok én minden erdőnek,
hol a fák az égre nőnek,
madárdaltól hangos a tavasz,
s pezseg az élettől minden apró arasz.
Része vagyok én gallyaknak és ágnak,
bokrok levelének és a rókavárnak,
téli nagy csöndben, a metsző hidegben,
harmatos hajnalon a nyári melegben.
Része vagyok a nyári viharnak,
éltető zápornak és a kakukkdalnak,
belőlem kárognak ködben járó varjak,
járatot a pockok alattam kaparnak.
Része vagyok a napfelkeltének,
holdtalan éjszakán a csillagfeketének,
vizek tükrét tartom a teliholdnak,
jó szerencsét adok ravasz vadászoknak.
Része vagyok a csalitnak, hol vadak rejteznek,
remegő lábakkal ha embert sejtenek,
magam is riadok a fűrészek hangjára,
de majd gondolok bútor s gerendára.
Része vagyok a legszebbik csendnek,
áztató esőben az összes nehéz cseppnek,
mi koppan a kalapon, peremén gyöngyöt fűz,
rajta körbefutva kedves játékot űz.
Része vagyok én az egész természetnek,
a sarjadó életnek és az enyészetnek,
mindenben megláthatsz, bárhová is nézel,
csak nézz tovább is bátran, a bölcsek szemével.