Rózsaszín álomba: bukom a soha-voltba,
ujjaim arcodat rajzolják a homályból,
terméketlen napok sirámai zúgnak -
fejedre olvasom a bűneid - korholva.
Csókjaid hiányán vádollak naphosszat,
eget hasít imám lelkednek üdvéért,
emléked serkentem - benne az életem,
elveszítve téged - magam vetélem el.
Könnyeim függönyén át bámulom múlását
- képtelen szerelmünk feledve zuhanna,
két kezemmel féltőn utánad kapdosom,
ajkam az ajkadat nagy-mohón kutatja.
Egyre csak táplálom reményeim vakon,
a semmi égboltján kaparászik kezem,
csetlő-botló szavam fonom homlokodra
- emléked hordozom örök-szerelmesen.
bZs