Az erdő ösvényén elindultunk egykoron,
Szívünkben egy dalt dúdoltunk!
Hajad, mint aranyló búzamező,
Ragyogott!
Most, mikor megül a dér hajadon,
Mikor az ösvény elfut mögöttünk,
Jut szép emlék egy életre!
Csipkebogyót, megcsípte a dér,
Szűkülő ösvény fejünk fölött,
Már összeér! Ballagunk mi ketten!
Hűs harmatból még patak ered,
Még szól a régi dal! S majd egykoron
Virágnak szirma lehull, tudjuk,
Együtt örökkön szép az élet!
Ez a vers Robert Burns: John Anderson, szívem, John alapján született!
Férjemnek szeretettel!