Ó mily csodálatos,
Hogy bordátokból egykor kiváltunk
Akár születendő csecsemő hagyja el az anyaméhet
Ujjongva alleluját kiáltunk
Dicsőítsd az eget!
Ó mily gyönyörűség,
Ádámnak társa, neve lett Éva
Gonoszul körbefonta bűnével az első férfit máris
Nem volt magány a paradicsomba
Vele jött a bűn is
Ó mily kevés lennél,
Hím egyed, ha az édes teremtmény
Nőként nem jött volna szépségével létre hódolatodra
Csak neked, mint varázslatos eszmény
Férfias jobbodra
Ó mily nagy, fenséges,
Szemed tőle köddel szőtt, káprázat
Mert az ő látványa tüzes vágyaidat testesíti meg
Minden benne van gőg és alázat
Anyád, szajhád egyben
Ó mily páratlan kincs,
Rejlik őbenne titok és rejtély
Mezitelen, pőre testével a kéj országába visz el
Létével aranyló a kökény éj
Erre hazudd - nem kell!
Ó mily rossz, ördögi,
De kell nektek, az édeni átok
Ha velünk örökül marad rátok, akkor is szükség van ránk
Bűnnel édesen bűntetve vagytok
Hogy ízlik az almánk?