Nem szeretném érezni, hogy ünnep
ma se legyen asztalomon virág,
ne égjen gyertya, pihenjen a láng,
csöndben sírhasson belül az ének.
Befelé folyjon könnyem, mint máskor
halk zene szóljon, ringassa lelkem,
az ősi ritmust megölték bennem
mit örökül kaptam szülémtől egykor.
A bánatnak dalát feledni kéne
vergődő szívem dobolja tompán,
születik élet a remény magván
s kihuny egy csillag megkopott fénye.
Mit kaptam a sorstól drága ajándék
törékeny élet nagykönyvbe írva,
vágyakat szőve lelkem szétosztva,
fáradtan tolom a napokat odébb.
2010. március 14. X. születésnapomon