hamukor - aranypor
Mindennapok dühödt kőrakása alatt
fekszem – vágyam nem emel fel…
lapos tavaszi nap rávetül arcomra –
életet kutat, alaposan pásztáz kite-
regetett lelkem apályán – lapályosan
fekvő rühes-kék ragyogás – gyöngy
szemem opál-ezüstje kiabál felfelé,
idegeim harca marcangol – kő-apály
fénysebességű test sebezi testem -
lesújt nem emel fel - test-hazugságú
létezés – elaltat – önhitt síkos bizton-
ság – ördögei földbe gyökerezik sát-
raikat - véremben méreg menetel -
öldösi szívem bimbózó álmait – egy
álmon túli lét hívogat – felé ragyogok
kék selyem-suhogású szárnya zenél,
- lelkem aranyporos bibéjén mélyről
feltörő méhraj döngicsél, – arannyal
poroz - véremben porlik szét – toroz
torz test - hamukor – bomló vértest,
rothadó húsok – tömegsír-arcú létezés
de valami érik, valami konokul ellenáll
fénypontoz - ellenpontoz, fény vetül
az árnyékvilág meddő kőrakására - ott
fekszem a mindennapok dühe-verte
idegein – fénytest jön felém, - érzem
fénykeze megérint – élete belém száll
aranypor fent, lent s – .....................
.............................. lelkünk összeér.
bZs