Nőnapra kaptam őt, a ciklámen gerberát
Nő voltam akkor, s máskor nem is talán.
Kislány vagyok még, éretlen kamasz,
Ki szomorú, ha esik az eső, s boldog, ha el jő a tavasz.
Kigondolná, hogy nő leszek egyszer?
Csomó smink, arcom csupa vegyszer,
S a gerbera minden évben más lesz
Egy ember legyen, ki nekem virágot vesz.
Fene se tudja mikor lettem kamasz, ki lázadni mer
S mikor leszek nő, kiért majd minden férfi teper?
Talán majd megtudom, ha odaérek, elballagok addig
Ballagok, s elélek majd valameddig.
Apropó, mi lesz, majd ha idős hölggyé változom?
Ki lesz ki esetleg síromra teszi gerbera csokrom?
Lányom? Fiam? Férjem? Senki?
Vagy sohasem halok meg, mint egy tündér, ki mesebeli.
Téged nézlek most, hervadó gerbera
Mit tartogatsz nekem holnapra?
Ezt kérdem én, fiatalon, fényesen,
Alig tizenöt évesen.