Nem beszélek arról, mire gondolni sem merek,
nem írok arról, amiről beszélni sem tudok..,
nem kell üres fecsegés, sem léha tetszelgés,
legyen a szó, az ami: súly, zúgó kőgörgeteg,
hegymorajlás, csillag-ár, sártenger-halál és..
és..,valami súlyosan érik, talán egy gyümölcs
a léleknek mélyén.., egy fogható valóság…,
mint, mint… - de az is lehet, hogy kőszilánk,
mely a szívcsúcs tetejéről gördül alá éppen -,
megfoghatatlan – egy picit, épp csak létezik,
s nem tudunk mit kezdeni vele…, mert - az
oldalunkat fúrja, mint a vulkánnak kúpja, és
hasonlítani akar valamire, ami esztétikus...,
csak épp tetszeni akar önmagának..,- olyan,
mint egy játék, mint a palota kupolája, vagy
a hétfejű sárkány legendája – olyan gyermeki.
S most azt hiszem, e vers (vagy mi) valamiről
szól, pedig csak létezni akar, mint egy bolygó,
csak úgy, mint egy teremtmény, ami önmagá-
ban érdekes, de nem tudjuk, mi haszna van..
A vers: a költő kényszere... - ez egy axióma,
mely a költő agyából pattant , mint gyermek
anyja méhéből… - kibuggyant tolla hegyéből -
jól hangzó dallam: csupa zene, tánc, ritmus,
ragyogás és gondolatok laza szövevénye: egy
kaland, mint gyermek, aki anyja méhe titka –
életes, vagy élhetetlen, de lesz.., de van.. és
lenni akar, mint az Isten: a vers is egy Vagyok
- lélekmás, vagy miegymás – megfoghatatlan,
jó játék , – sakkozás a szavakkal, a hanggal, -
a lélek bugyborékolása,- szótenger -áramlás,
szóNiagara-vízesés, szó-szökőár, szótollpihe-
hullás, szó-felhőszakadás csillag-szóhullás, -
szófosás,- léha tetszelgés, üres fecsegés, mit
éppen nem akartam, de lett, ez a súlytalan
képződmény, mely versnek indult, mégis, ami
lett, az lett, - szógörgeteg: a költő kényszere.
bZs