Ringatózik a hold a tóban
ringatózom az elmúlóban
álompárnán ringat a szél
csónakom az égbe lendül
kezem imára lendül – kér
feszül a tér az ablakon át
szabadulna légbe a vágy
törné a tájat vihar-magány
szárnyam között feszül a vágy
ordít a lelkem robban a táj
testem harapja villám-láng
ringatózik a hold a tóban
szívem dobban az elmúlóban
álompárnán dobál a szél
csónakom az egekig ér
kezem kérőn imára lendül
szárnyam közt a vágyam elül
ringatózik a hold a tóba’
álompárnán elül a szél
csónakom az egekig ér -
belesimul az elmúlóba.
bZs