Kicsi rigó
Kinézek az ablakon
minden hófehér
egy ázott rigó bukdácsol
a hó tetején,
csőrét tátja, hangja halk,
fájó minden mozdulat.
Erőtlen szárnyát
emelni akarja
repülne szállna
fel a magasba.
Felnéz az ég felé:
tán párja…
érkezését várja.
Oly elesett
megsajnálom
féltve tenyerembe zárom,
kicsi szíve lüktet
egyre lassuló ütemet…
ölelem szorítom
a fény felé fordítom,
Nap sugara simogatja
fényével cirógatja.
Éltető melege erőt ad
és a rigó szárnyra kap.
Boldogan hasítja az eget
trillázó éneke hálát rebeg.