AZ ÉJBŐL FELMERÜLVE
(szonett-kísértet)
Kavargó érzés birodalmába
Lebegő-levegő szárnykarokon
Vezet az éj-sűrű zuhatagon
Egy hunyorogva villódzó fáklya.
Az éjnek zordon szakadékába -
Köveken botorkáló lábnyomom
Halad láb-lép képtelen nyomokon
- A végtelen idő vastorkába.
Bilincsétől megmarkolt torkomon
Felvinnyog a visító fájdalom -
Visszhangja kísérteties lárma,
Még a vasrácsos sötét balkonon
Óvatosan feldereng hajnalom -
Lassan úsztatva a fény torkába.
bZs