Várok.
Szinte egész életemet a várakozás tölti ki.
Ami néha jó.
Máskor meg ,
a húst is lezabálja csontomról,
és csak egy nagy kérdőjel marad belőlem,
hogy
mikor.
Olyan ez, mint a lebegés.
Fekszel a víz tetején,
tested-lelked átadod a hullámok ringatásának.
Bekebelez a nagy egész.
Megszűnsz
Te lenni.
Nagy valószínűséggel
a felelősségelhárítást élvezem ennyire .
Vagy a mazohizmust.(ide most egy"szmájli" kéne)
Mindenesetre tény,
széles vigyor és egyenes derék mögött
egy csecsemő ordít.
Szeressetek!
mert én még várok.
pedig annyira hiányzom magamnak.