Az örökkön fénylő dombokon
Írta: bZsanna Dátum: április 11 2010 06:55:51
Gy
Szép tavasz-dal száll az aranyló zöldeken
Csend telepszik halkuló szívem házára.
Teljes hír
Az örökkön fénylő dombokon
(Szonett Hubart és mások kérésére)
Mint konokul kongó esőcsepp sírása -
Zúgnak néma könnyeim a földeken...
Szép tavasz-dal száll az aranyló zöldeken
Csend telepszik halkuló szívem házára.
Magam vagyok, mint valótlan ág a szélben,
- Ernyedten hull alá tétován két karom…,
Mégis e hangnak megállj-át parancsolom -
Magamra öltvén tört-lombú szép reményem.
S bár látom az élet foszló áradását,
S minden elnyerni látszik végső formáját -
kirajzolódó fáradtság az arcokon…,
Ki megteremtette az arcának mását,
S anyánk méhéből életnek partjára vont -
Ő vár ránk az örökkön fénylő dombokon.
bZs