ARCUL VÁG
(szabados szonett)
Arcul vág ez a tavaszi szellő -
hazugság-lehelő lélektelen..,
hústesten döglégy-büdösen sejlő
a cafka-rongy kivénhedt szerelem.
Már nem sír a lelkem betegesen,
emésztő vágyak nem bilincselnek,
fás arccal lógok a kereveten, -
futó kalandok se kilincselnek.
Szabad vagyok, bár boldogtalanul,
- üresen kongó konok e béke, -
meggyilkolt érzések hangtalanul
slattyognak tova a jó fenébe, -
itt állok némán és parttalanul
a szétporladt vágyak tengerébe’.
bZs