Tegnap láttalak először, késtél, de eljöttél
Vártam rád, először zavarban, mint aki nem is él.
Hiányoztál már, hisz ismerlek, szél kezdett fújni,
Borús felhők jöttek, a nap is kezdett elbújni.
Megláttalak, jöttél, örültem, nem is hiszed mennyire,
S zuhogni kezdett az eső, a mosolyunkra, az örömünkre.
Csókot nyomtunk egymás arcára,
Hirtelen nevettünk egymásra
Mint régi ismerősök kik évek hosszúsága után,
Ma látják egymást azóta először 2010 tavaszán.
Tavaszi zápor ez, gyors, és kiadós,
S a csók is nyálas volt, arcom kissé ragadós,
De nem is volt időm ezen agyalni,
Lovagiasan felajánlottad kabátod, s akartál valamit mondani.
Sétálni kezdtünk -a zuhogó esőben-
Menedéket kerestünk, még pont időben.
Pár perc alatt, elfeledtem azt, hogy zavarban voltam
Az eső is elállt, s csak rád koncentráltam.
Milyen jó is volt, milyen más is volt, mint bármikor addig,
Később hazakísértél, várom, hogy újra lássalak, s csak kibírom másnapig.