Plázacica szonett
Oly igen szép s oly hamis negédes
e cicaként doromboló ékes
kisasszony, dekoltált blúzba bújva -
a férfinépnek szemét kiszúrva…
Plázákban a köreit naponta
megteszi, haját feltűzve kontyba,
ledéren simul aprócska szoknya
hátsóján, alig csak eltakarva.
eszét, mit fehérneműjében hord -,
mert ne is képzeljed, hogy fejében
annyi észt rejt mint valódi ember, -
s bár praktikája annyi mint tenger,
pénzét szórva hordja erszényében,
- frigyet nem köt vele igazi lord.
bZs