Folyjanak a szavak!
(prófétai szonett)
„Jöjj, folyjon most hűen szikár szavad
fehér-feketén nyersen koppanva -
nyitott sorok közén hagyjad magad,
törjél elő, igazat hallatva..!
Mondjad nekik, hogy még kevés idő,
s Én megindítok hegyet és tengert -,
eljön végre a várva várt idő ,
a kétezer éves történelmet
ím lezárom, - véget ér a móka -,
szavam többé nem szerelmes nóta,
hát: Mene, Mene, Tekel Ufarszin!
Jövök: - népemnek Vigasztalója -,
feltűnik majd Lényem Szent Valója,
s Szavam a föld végéig hallatszik.”
bZs