Törött szárnyakon...
Írta: Tigrincs Dátum: április 25 2010 10:29:23
Cs
lelkem örökre sötét veremben hallgat,
így mindketten csak szenvedünk.
Szerelem...kérlek repülj,hagy végre egyedül...
Teljes hír
Törött szárnyakon...
Mondd, miért teszed ezt?
Hát nem érted...az élet
oly kegyetlen,menj
kedves, menekülj innen!
Ne hagyd,hogy a sors
elbánjon veled,küzdj,
akarj,neked élned kell!!
Bontsd ki gyönyörű,ezüstös
szárnyaidat, s emelkedj
fel,emelkedj a magasba
s repülj,repülj el a tavasszal,
másban, talán új életre
kelhetsz,velem, már csak
a szenvedés maradna neked!
Bennem már nem élhetsz!
Szertefoszlott, az utolsó
reményem,szívemből muszáj
kitépnélek...hisz az ő szíve,
szeretni már képtelen!
Kérlek,könyörgöm,menned kell!
Szívem...kérlek... engedd el!
Ha velem maradsz,bennem
meghalsz,én magányra
ítélem szívem,nekem
már csak az emléke marad...
lelkem örökre sötét veremben hallgat,
így mindketten csak szenvedünk.
Szerelem...kérlek repülj,hagy végre egyedül...