RÁKLÁBÚAK KÖZÖTT
Naponta verik a lelkem gyilkosok,
s védtelenül hozzájuk hasonulok.
Kirajzolódna másságom ég- kéken,
s reám fonódó ráklábukkal féken
tartanák lélek-repülésem – húzzák - ,
magukkal kaszálnak mint büdös dudvát.
- E romlott senkik dőzsölése fáraszt, -
izzó szemem miattuk könnyet áraszt...
Tipornák lelkem sárkányok dühével,
lihegve frocliznak vad élvezettel...
Olcsó örömüknek mérges ürmével
fentről röfögnek reám kéjelegve,
- kérkednek szodomaiak bűnével -
fényem hiú létükhöz méregetve.
bZs