Hiteltelenül...
Fekszem magam mellett
mint egy rakás szar.
A társadalom kiveti
magából a selejtet.
De a selejt még maradni akar...
- még van dolga neki.
Bűzölgök magam mellett,
felállni nem tudok.
Nyugtatót zabáló
legyek perlekednek,
hogy jönnek még holnapok...
- kell még az igásló.
Megrázom magam de hiába.
Pogány görcs gömbölyít.
Az értelmetlen lét,
a becsület teljes hiánya,
műanyag keresztre feszít...
- majd átdöfi a hit ütőerét.