Idegen vagyok szivárvány ég alatt
futó szellőnek fordítom arcomat
felszárítja könnyem becézve símogat
ismeretlen szél asszony vigasza.
Idegen vagyok tenger lágy ölén
ki fél retteg mikor leszáll az éj
ki kezét nyújtja fájón ég felé
fohásza felszáll magas habok fölé.
Idegen vagyok a puszta síkjain
virágmezőn hol dús fű hajladoz,
megfáradt lelkem megfagyott zokog
hallgasd s lásd - ez mind én vagyok.