Köd szürke homályban szusszanó a csend
Viharszagú leplet terít ránk az est
Szipog a természet, könnyezik a lét
Eső szitálja a lombos fák fejét.
Szél-karok cibálnak gyenge ágakat
Hajladozó táncuk végtelenbe fagy
Szomorú szemekkel pislákol a fény
Lassan tovatűnik, sötétségbe ér.
Ülő bokrok tövén jár a holdvilág
Didergő ujjakkal szórja záporát
Kegyes napfény jöjj hát, mutasd meg magad
Szárítsd fel a múltat, nevess ránk nyarat!