LEGYÜNK (Flow)
Légy egy kicsit romantikusabb,
amikor hullámokban tör rám
a szerelem és kereslek vad
éjszakában, - beléd merülnék
bizakodón, kibérelve két karod
- bölcsőnek hogy ringasson -
(fázok ebben a rideg téli nyárban)
huzatos az ágyam nélküled. –
Jöjj, ragadd meg két kezem, s
vezess át éjnek sötét párkány-
zatán,– megtanítlak repülni,
ha megedzették a szíved, –
hagyd lefejteni a kérgeket, –
ne félj romantikában utazni,
lírai felhők között úszni... -
Ne bújj abroncsos magány
mögé, hagyd felfosztódni a
szíved, hogy elkeveredjen:véred
véremmel, hajad hajammal,
szagod szagommal, ízed az
ízemmel. – Nem vulgáris ez,
csak hús-vér emberi képlet,
hogy te meg én: egyenlő egy.
... – Lebegni a másikban,
felszabadulni önző létünk
fogságából… Jöjj, repüljünk
még ma az Óperencián túlra,
hol minden valóra válhat szép
meséinkben. - Vesd le a telet
szívedről, engedd szabadon
érzelmeidet, - lelked börtönéből
eregesd ki a sárkányt, hadd
fusson az égen, - ragadd meg
szárnyam, hogy veled szálljak
örök-tűzzel égő nyárban,
míg ránk borul - holdas éjszakán -
és eltemet a színek kavalkádja.
bZs