Átvihetnénk…
Rám vicsorog a karcos semmi,
Kihűlt bőrbe bújtat a világ,
Szeretnék végre hozzád menni -
Menteni az utolsó szikrát.
Kivérzett szerelmünk fekete
Szurkán feltündököl a magány,
Csókunk párás esszenciája
Utolsó leheletbe csap át.
Szívünk tátongó üregében
Fagyott-pengéjű űrünk zenél,
Talpunk alól az út kihátrál,
S rohan a széles ösvény felé.
Te rajta állsz s szorongva várod
Kezeim közé ragadjalak, -
Lemenő nap még egyet flash-el
S megbújik a horizont alatt.
Végső ölelésünk emléke
Bódultan kering szívünk fölött,
Átvihetnénk a túlsó partra,
De Nagy László rég elköltözött.
bZs