EGYSZER
Egyszer születtem, s meghalok
Olyan vagyok, mint a nappalok.
Reggel kel és este fekszik
Semmire már nem emlékszik.
Új nappal, új nap születik
Szájad érhet majd füledig.
A mosolyok tovaszállnak,
Elfogynak a régi vágyak.
Temetőben a halottak
Azt mesélik nem hallottak.
Ők a némák és szótlanok
Nem ismerik a szózatot.
Himnuszt zeng a vágy szívemben
Bárcsak élnék a hitemben.
Harmatos a nyári reggel
Jön a Nap rá nagy meleggel.
Könnyem hull a napfényétől
Bár ne hullna a szívemből.
Szívemben sír minden bánat,
Mert tégedet sose látlak.
A lelkemben hópihe hull,
Mert elszakadt benne a húr.
Húr nélkül nem szólhat semmi
Ezért kell most nekem menni.
ZETA