Két hűséges kutyánk, nálunk családtagok!
Hozzánk kerülésükkor sorsuk jóra fordulhatott.
Egyikük néhai Apám kutyája volt,Tőle örököltem
jogos jussomul!
A másik az enyém lett pici kora óta, én mentettem meg a gonosz szomszédtól!
A szívtelen megunta és úgy tervezte, hogy
a zajló jeges Dunába dobja.
Pici ártatlan lélek, nem ártott senkinek,
csak már megunták és kimondták az ítéletet.
Jó, hogy pletykás a nép, én ezt megtudtam,
odamentem,jó nagy patáliát csaptam,
a kiskutyát elhoztam.
Egész életemben kutyabolond voltam.
Szépen kikupáltam, felneveltem megszerettem.
Mindha tudna mindent, de talán tudja is, mert
olyan hálás, szelíd és szófogadó, a kis hamis.
A két idegen kutya, szépen összemelegedett,
együtt sok-sok éve meg is öregedett.
Őrzik a házat és a lakásunkat, meghálálják
maguk módján a mi jóságunkat.
Szeretjük őket, mondtam családtagok.
Futhatnának a nagy kertben, de az öreg lábak,
már nem birják az iramot.
Esténként, mikor bevonul a család, nyujtják
felém a lábukat, hogy maszírozzam át.
Összetalálkozott a két árva pára,
nálunk a szeretet, itt áll garmadával.