Az az Ősz
Eljött az utolsó Ősz, sárgás-vörös
színekre csapva a nyarat...
Arcát fehér hideg fénybe mártja
dért permetezve szálkás hajamra -
Színes lián-híd a zajos múlt,
s a békés jövő között...
Mozaikok villannak monoton
vonatom ablakán.. - Buja
képszilánkok vetülnek arcomba...
Nincs emlékezet a múltról,
s az előttam lévőt nem ismerem.
Hajtórúgóm az időkerék... -
motorja mellkasomban ketyeg...
Időzített bomba a testem... -
néhány perc, s égbe száll a színes
burkolat... Csak a vászon fehér
takarója nehezül békésen darabjaimra.
Az örök vadászmezők illata csalogat...
Nincs tér, és nincs idő és semmi más,
csak örökké tartó ragyogás... - Van.
bZs