Elég lenne végre
május aranyából,
elver már mindent
a sűrűsödő zápor.
Vihar-tépte virágok
hóként hullanak,
duzzadó víz hátán
messzire sodródnak.
A fekete fellegekből
villámok cikáznak,
fenyegetőn mordul az ég.
De opálfátyla mögül
kinéz a sápadt Nap,
ébren tartva a tétova reményt.
2o1o.május 3o.