Guggolt a gyerekkor szivárvány-világa,
én föntről néztem, hátha
rázuhanok a zsugorodott tájra,
de moccanatlan hallgatott, ahogy
kérdőn-illetlen pillantásom állta.
Tovább fürkésztem. Dimb-domb magyarázta
hol is vagyok, darázs szállt vadvirágra,
bokor zizzent, gyors szél futott a fákra,
és évek multán kitakart ölét
léptem, hangom barátkozó zajára
a csöppnyi táj még egyszer fölkínálta.