Lettem a semmiből,
vagyok mint a kőd.
Egyszer jőttem csak,
s egyszer eltűnők.
A múzsa csókja ég,
e ráncos homlokon.
Hozva ihletet,...
én a verseimet adom!
Őrjítő e vágy,...
mely bennem kavarog.
A kegyetlen remény,
áldozata vagyok.
Érzelem s a tett,
kísért meg engemet.
Magyar szot rebegve,
kiőntőm hát szívemet!
Mert istennek és nemzetnek,
vagyok hű gyermeke.
Ember és magyar,...
most és mindőrőkre!