Barnás Márton: Fájok
Tonnányi vagy épp koporsónyi
csend préseli szívem
Fehér magány borzolja a kedélyeket
a vastüdőben mely nehezen tágul
Lazán levegőzik a katéter
A holdfogyatkozásra csatolva
Vánszorog beleimben a csillag
Mely belém préseli azt aki vagyok
Vagy nem vagyok
Mintha újra számítana
Kinek számítok