Rém-rímes szabadvers
Írta: bZsanna Dátum: Július 02 2010 07:30:54
Gy
Tartsd fenn bennem
álmom, - maradj még
e halkuló délutánon,
ne illanj oly gyorsan,
Teljes hír
Egykedvűre hűlt napom
ihlettelenség gyötri,
múzsámat érinteném,
remény szavát koldulni.
Tartsd fenn bennem
álmom, - maradj még
e halkuló délutánon,
ne illanj oly gyorsan,
mint gőz, lehelet, pára
az ember-image-ból.
Csak zenél a roncsolt idő,
elgyötört fogaskerekein
hadd érintselek meg;
érezzem hogy élek,
égjen bőrödön az élet,
(lelkem úgy sem érint téged)
Ordíts, vagy némulj meg,
emelj, vagy sújtsál le,
csak ne hallgass, még ne!
Ezüst-hajad lengjen
arcomba a széllel,
kósza lelkem zilálja széjjel;
borzolódjon bőröm,
egész éjjel – (úgy sem érted
csak a testbeszédem.)
Megértelek, mert szeretlek,
különben meg mindegy,
mondhatok én bármit,
ha valaki süket. - Hát
rímelj rám te, rém!
Robbanjanak elő
éjszakád szörnyetegei;
elbírok mindegyikkel -
(előre rád edzettem erőre)
Kárhozott sem leszek,
(nagy úr a szeretet),
kibírom életemet -
veled, vagy nélküled;
mindegy annak az eszelős
szerelemnek, - csak
falni jár belém a lélek.
bZs