A Győztes Harcos
Kórusban üvölt rám a csend,
föltekeredik a magány fonala
nyakamra -,hurkol szótlan ujja,
lelkemben kondul vészharang.
Mindenféle ijedelemmel támad
az ördögi horda – lesben áll -,
vár gyengeségem pillanatára.
Arcomba vág,- torzítja múltam,
rajzolva remény nélküli jövőt.-
Fekszem a ringben, s számol,
s én gyűjtöm az erőt, – felállok,
még nem végeztünk. – Titkon
néznek, várják az angyalok – ,
sutyorgom halk imám, s jönnek
az égi harcosok. - Megmozdul
karom, kitárom Istenemhez –,
rám ragyog fényesen a Lélek,
szívem dobban, – felállok...
Öltözöm szellemi páncélba, -
a Góliáttal szemben rohanok,
kezemben kis kavicsok égnek, -
röpítem felé a szent Igéket...
Keményen vágják homlokon
az óriást, ki taposott rajtam,
gunyorral készült lesújtani, -
magában bízott - s feledte Őt,
Ki régen a fejére taposott,
mikor Magát felszegeztette -
arra a súlyos, nagy keresztre.
bZs