Az élet megy tovább...
Ballag az est a mélyúton,
árnyékok tánca lebben,
gondolatom egy kék húron
játszik az értelemmel.
Támad a szél és pörgeti
kósza elmém agyagját,
szétszórja és majd fölszedi
cserepei darabját.
Lenyugvó Nap a kéközön
tengerében elúszik,
árad az égi vérkörön -
bíbor-erekbe kúszik.
Belém fészkel az álmodás,
ringatózik a szívem,
Tejúton vár egy állomás, -
gondolatom megpihen.
Az éjszaka feketedik,
komorulnak a képek,
halkuló éjben rám tekint,
és búcsút int az élet.
bZs