Álló pillanatba lopva
az illanó idő -
örökkévalóság néz
sejtelemmel.
Színek zenélnek
a festő lelkében,
végtelenre hangolt
valóság néz.
Gomolygó mozdonyfüst
bárányfelhőkkel
lassú táncba kezd -
tág tér a természet.
Tófelszínen fények
tükröződnek -
Isten pupilláján.
Látványelemek röpülnek
a pillanatba, hol
versenyzik múló idő.
Örömét a festő
foltokba rejti,- merül a
páravilág rengetegébe.
Tüzes színözönt
vetít hűvös árnyra,
- dimenziót nyit a
kép komplementerén.
bZs