Hótiszta álmaimban minden él
A valóság arca sem oly fakó
S ha csöppnyit meglopom a holnapot
A múltam a jövőmmel összeér.
Úgy peregnek némán sóvár éveink
Mint gyertya testén lehulló viasz
Majd találsz-e bennem végleg vigaszt
Vagy füsttel szállnak ködbe képeink?
Keretbe zárlak, falra akasztott
Remények lógnak gyászra szögellve
Markomban tartott élet darabok.
Felegyenesedett hittel ölellek
Belőlem fakadsz, titkon veled maradok
Megőrizlek, lelkemre rákövezlek.