Magányom hűség bére
Ott, annál a zsákutcánál
találkozunk,hol a magány
közbe lép és közre ad..
Visszafordulok,s választok
közted s köztem: veled fél,
magam egész vagyok, de
visszhangtalan. Kezed nem
érzem, szád se rebben,
kihűl az álom, és halálom
lelem - a kettéhasadt ágyon.
Ürességtől a nap is kiég..
Mily mennyiségű vers és
ima kellene még,s álom,
hogy meghasítná'
szavak burkát,szíved húrját
- teremtve lágy szózatot -,
szakítva szebb napot,
holdat és eget..? Ó, egek!
S mert téged szeretlek, -
magányom e hűség bére lett.
bZs