Néha nem érted, szíved miért oly bolond,
Hogy egy álom- szerelemért, úgy rajong.
Hiába akarod, ellene semmit nem tehetsz,
Ha egy csodálatos dal kinyitja a szívedet.
Gyengéd simogatás, ahogy magával ragad,
S ott mélyen benned, egy új érzelem fakad.
Az új érzés, árad benned, akár a forró vér,
S nem érted még, de nem adnád, semmiért,
A zene, az arca, a hangja mélyen felkavar,
S a lelkedbe ivódik, az ellenállhatatlan dal.
Lehet, hogy nem is azt a fiút szereted tán,
Csak a szerelmet érzed, tisztán, önmagát.
Még most is, oly sok elmúlt év, távolából,
Hogyha hallom, a mai napig is elvarázsol.