Mitévő legyek, nem tudom,
szívembe hasít a fájdalom!
Elhamarkodtam azt hiszem,
nem érhet véget a szerelem.
Önző voltam és felháborodott,
Csak magamra gondoltam és
hogy mi lehet Vele,
hidegen hagyott!
Nagyon szégyeltem magam,
Mikor elmondta milyen beteg,
én meg szidtam és hajtottam
a féltékenységemet!
Könnyes szemmel kérdezte,
komolyan gondolod?
Nem tudtam mit mondjak,
még levegőt sem kapok!
Lázasan feküdt, erre nem gondoltam,
csak, szidtam és mindennek elmondtam,
Alig tudtunk pár percig beszélni,
vissza kellett az ágyba feküdni!
Ma újra hív, addig kér rá választ,
egyikünk sem aludt egész éjjel,
azt hiszem ez a válasz!
Már nem kell magyarázni semmit!
Magamba néztem, jól elszégyeltem.
mert arra nem is gondoltam, hogy
baj van, csak szidtam, erre nem gondoltam!
Be kell ismernem, hogy még most is szeretem!