Az első osztály göröngyös útjain
Írta: zsuzsu Dátum: Augusztus 10 2010 19:42:12
Gy
Hittem, tízig számolni az maga a tudomány,
S ha untam az órát, én a kis megátalkodott,
Bizony kiszaladtam, otthagyva csapot-papot.
Teljes hír
Varga Pálné, Márta néni emlékére
Ha élne még, most megsimogatnám a kezét.
Szót fogadnék, jó lennék, akár az angyalok,
Mert néha miattam, de sokat bosszankodott.
Hittem, tízig számolni az maga a tudomány,
S ha untam az órát, én a kis megátalkodott,
Bizony kiszaladtam, otthagyva csapot-papot.
Követőm, akadt volna mindjárt számtalan,
Hiába kiabált, és ütött az asztalra jó nagyot,
Szentül hittem, hogy a nap hőse én vagyok.
Majd az ellenőrzőt kérte, s hosszan írt bele.
Nem tudtam mit, de büszke voltam nagyon,
Mikor anyám kérdezte, mit írtak angyalom?
Én néztem az arcát, ahogyan lassan olvasott.
A nyájassága eltűnt, éreztem rajta a haragot.
Az asztalfiókba nyúlt, vészjóslón hallgatott.
Tiszteletről, jó modorról, szépen kioktatott,
És nem is kellett többé, hogy elmondja újra,
Mert egy fakanál zenére, jaj, keserves a nóta.
Így esett hát, az én gyors megvilágosodásom.
Majd kálváriám híre, Márta nénihez is eljutott,
Mert annyi szólt: sajnálom, s megsimogatott.
Türelmét megköszönném szépen, ha élne még.
Ő volt a legkedvesebb tanárom a föld kerekén,
Mert barátsága, szeretete, élete végéig elkísért.